Itt van az én részem, nem hosszú, kicsit talán eseménytelen is, de ez kell, hisz a nagy csattanó közeleg. Remélem tetszeni fog! :)
xoxo Lora
Harry:
Imádtam Niallal lenni, azt akartam, hogy ez az egész
sose érjen véget. Csak csókolni őt, végigvezetni a pillantásom rajta, a
tökéletes testén, megsimítani az arcát, egyszerűen csak mellette lenni.
Hihetetlenek ezek az érzések, még csak hasonlóval se
találkoztam ezelőtt. Mellettem szuszogott aranyosan, talán már az álmok
világában járkált, én pedig csak halvány mosollyal gondolkoztam azon, hogy
miként is van nekem ekkora szerencsém. Jól néz ki, vicces, lehet vele komolyan
is beszélgetni, s a zenei tudása teljesen elképesztő. Ő maga az, ami azt
illeti.
Mikor kezdett túlzottan meleg lenni, óvatosan kiszálltam
Niall mellől, hogy bekapcsoljam a légkondit. A hűs levegő elkezdett végre
jönni, én pedig megkönnyebbülten hunytam le a szemem, s visszamásztam Niall
mellé. Egyből átölelt, és úgy határozott, hogy nem ereszt. Csak nem aludt ő
olyan mélyen.
- Én egész biztos, hogy innen nem állok fel a
közeljövőben – jelentette ki határozottan, mire halkan elnevettem magam.
- És ha megéhezel? A kaja mindenek előtt, nem igaz?
– vigyorogtam rá.
- Igen... ahogy mondod – motyogta közelebb férkőzve
hozzám. – Kivéve, ha rólad van szó, mert akkor leszarom – mormogta.
- Ne butáskodj már, nem jelentek én annyit –
simítottam meg a haját kedvesen.
- Igazad van – emelte fel a fejét bólintva. – Ennél
többet jelentesz – mondta komolyan, mire hevesen dobogó szívvel közelebb húztam
magamhoz, s hosszan megcsókoltam.
- Őrült vagy – csóváltam a fejem, mire csak
elmosolyodott.
- Nálad nem jobban – kacsintott nevetve, mire az én
szám is mosolyra húzódott. Szerettem hallgatnia nevetését, mert attól midenki
más nevetni kezdett. Attól mindenkinek jobb kedve lett.
- Bárcsak így maradhatnánk örökre – halványodott el
a mosolyom. Nem akartam ezt mondani, véletlenül csúszott ki a számon. De szerencsére
Niall nem szomorodott el vagy hasonló, hanem csak mosolyogva végigsimított a
hajamon, s az arcomon.
- Talán van rá esély, már ha érted, hogy mire
gondolok. De majd meglátjuk – vont vállat, s fölém hajolva lágy csókot lehet az
ajkaimra. Nem vontuk bele a nyelvünket, pusztán az érzelmeink voltak ebben
benne.
- Niall, ide hozzám! – hallottuk meg lentről Chad
ideges hangját, valahogy nem volt kedve Niallnek sem ellenkezni.
- Mi a baj? – kérdezte Niall érdeklődve.
- Van fogalmad róla, hogy mennyire aggódtam érted!?
– dörrent rá. – Eltűnsz, azt sem tudtuk, hogy hol vagy! Tűvé tettünk miattad
mindent! – nézett rá szigorúan.
- Mondtam Leo-nak, hogy hazajövök – húzta össze
magát.
- Igen, csak hogy Leo-t full részegen találtuk meg
egy játszótéren énekelve – nézett rá jelentőségteljesen.
- Chad, tudok magamra vigyázni, oké? – csattant fel idegesen.
- Niall, senki se volt melletted, ez pedig egy
idegen város neked. Te is aggódnál Harryért, Timért, Chris-ért, Leo-ért... Én
pedig nagyon aggódtam Érted, rendben? – nyugodott le Chad. Niall egy idegeset
sóhajtott.
- Chad, mi bajom lehetett volna? Bízhatnál bennem,
de igazán – nézett haragosan, mire óvatosan a hátára simítottam a kezem.
- Én is nagyon féltem volna, Nialler. Mert
szeretlek, és törődök veled. Ő is ezt teszi csak egy kicsit máshogy – hajoltam a
füléhez, ő pedig bólintott.
- Rendben. Többet nem fordul elő – mondta végül,
Chad pedig megkönnyebbülten bólintott.
- Tim mindjárt kész az ebéddel, úgy készüljetek –
mondta a házigazdánk.
- Nem vagyok éhes – dünnyögte Niall, s felszaladt a
lépcsőn.
- Beszélnél vele, Haz? – nézett Chad rám szomorúan.
- Meglátom, hogy mit tehetek – bólintottam komolyan,
s felsétáltam a szobánkba. Niallt az ágyán ülve találtam. Tudtam, hogy neki még
egyelőre kis idő kell, ezért leültem a saját ágyamra, elővettem az iPad-em,
hogy egy kicsit elüssem az időt. Mindenfélét csináltam, szörföztem a neten,
közben pedig fülessel nekiálltam zenét hallgatni. Nem sokáig csináltam viszont
ezt, hisz megéreztem Niallt az ágyamra ülni, majd őt magát, ahogy átölel.
Ösztönösen tökéletesítettem az ölelést, a fülhallgatót kihúztam a fülemből, az
iPad-et pedi messzebb dobtam és nem érdekelt a sorsa. Lassan hátradőltem, Niallt
pedig magamra húztam.
- Minden rendben? – kérdeztem lágyan, folyamatosan
simogatva a hátát.
- Igen. Nincs gáz – húzódott el tőlem, s felállt, én
pedig felültem.
- Örülök – bólintottam. – Niall! – szóltam neki,
mire felemelve a fejét a szemembe nézett. Kihasználva az alkalmat megcsókoltam,
s biztosítottam őt, hogy én mellette vagyok, hagyja ezt az egészet.
- Nem megyünk le enni? – mosolygott rám elpirulva.
- Menjünk – kacsintottam, s adtam egy puszit az
arcára. Hihetetlen ez a srác. De teljesen. És hamarosan búcsút kell tőle
vennem, bármennyire nem akarom.
Sziasztok! Nem rég kezdtem olvasni a blogot,de hamar a kedvenceim közé került :)) Nagyon tetszett ez a rész,csak úgy,mint a többi! Kíváncsian várom a következőt :)
VálaszTörlésxx Dalma
Szia! :) Azt hiszem, mi már találkoztunk... :) Mind a ketten örülünk, amiért tetszik a történet, ezt mindig nagyon jó hallani/olvasni :D Hétfőn érkezik a következő! :)
TörlésSzerintem ez a rész is eszméletlenül jó volt,nekem most is nagyon elnyerte a tetszésem:) Jaj istenem,Harryék annyira cukik voltak:D Szegény Chad eléggé kiakadt,de azért örülök neki,hogy a végén lenyugodott;) Már eszméletlenül kíváncsi vagyok a folytatásra,kérlek siessetek a következővel!!!
VálaszTörlésKöszönöm, örülök, hogy tetszett! :)
Törlés