Goodbye~

Sziasztok!

Huh, nehéz mit mondani, hisz a helyzet az, hogy nem rész érkezik.  Az már nem is fog. Stella és én beszélgettünk, és arra jutottunk, ez méltó befejezése lenne a történetünknek. Innentől már nem lenne ugyanaz. Idáig jutottak hőseink, az x-faktor már nem tartozik bele az eredeti történetünkbe. Eddig terveztük, így most ideje lezárni. Hiányozni fog, a szívemhez nőtt, élmény volt Stella-val dolgozni :)
4900 oldalmegjelenítés, 61 megjegyzés, 16 bejegyzés és 12 rendszeres olvasó. Igazán élveztem, mindig kíváncsian vártuk a másik részeit, sose vitáztunk össze, ezért működött jól így az írás.
Szeretném nektek megköszönni, hogy velünk voltatok, arra kérlek titeket, hogy írjátok meg mit gondoltok erről a blogról :)

xoxo Lora  

Sziasztok!

Amint azt Lora is elmondta sajnos a blognak itt vége. Úgy döntöttünk a történet szempontjából ez így a legjobb, ezért remélem ti sem bánjátok annyira, mert nem szeretném, ha rajtam kívül bárki is bánkódna ez miatt.
Igazán boldog vagyok, amiért egy ilyen nagyszerű íróval írhattam ezt a történetet, mint Lora, nagyon tetszett a közös munka.
A másik pedig, amit soha nem felejtek el, hogy mennyire boldog voltam, mikor kommenteket kaptunk. Mindig annyira örültetek a részeknek és azok tartalmának, ez pedig nagyon boldoggá tett minket. :)
Úgyhogy én csak köszönetet szeretnék mondani, nagyon örülök, hogy részt vehettem ebben a dologban és hogy ennyire szerettétek:)
Szép nyarat mindenkinek!

xx Stella

13. rész

Heey, itt vagyok a következő résszel!
És igen, így van... viszont nem tudtam befejezni szomorúra :D
Remélem tetszeni fog :
U.i: Remélem látjátok Hazza kezét ;)

xoxo Lora   

Harry:

Mind tudtuk, hogy eljön ez a pillanat, de sajnos az idő túl gyorsan szaladt, gyorsabban, mint mi azt szerettük volna. Az élet néha olyan kegyetlen, és nem tudsz mit csinálni, mint tenni , amit az megkövetel tőled.

Megismersz pár embert, akikkel sok időt töltesz együtt, frissek lesznek az élmények, melyet együtt éltek át, és lassan, de biztosan közelebb érzed magadhoz őket, mint azokat, akiket otthon hagytál. Mikor közeleg a búcsú napja nem tudsz másra gondolni, minthogy arra, hogy nem akarsz elmenni talán sose. Igyekszel kiélvezni az utolsó együtt töltött napokat, s végül órákat, majd az utolsó percek lesznek számodra a legfontosabbak. Annyi minden történt, oly’ sok minden van, amit mondani szeretnél, mégis, mikor arra kerül a sor, szótlanul nézed, ahogy a barátaid elmennek, mikor menniük kell. Kezet fogsz velük, vállukat veregeted, de nem szólsz semmit. Nincsenek itt megfelelő szavak.

4-en maradtunk. Leo, Chad, Niall és én. És én vagyok a következő, akinek mennie kell.

- Leo, szörnyen örülök, hogy megismerhettelek. De komolyan. Unalmas lett volna nélküled – vigyorogtam rá, s a kezemet nyújtottam ki, de nem törődve vele szorosan megölelt.

- Basszus, Hazza, ne menj már el. Maradj itt – szorított, én pedig nevetve veregettem a vállát.

- Hiányozni fogsz, haver – mosolyogtam, s lassan elhúzódtam tőle.

- Te is nekem, te is nekem – szipogott drámaian, én meg csak nevettem rajta.

- Chad, nélküled ez nem is sikerült volna. Igazán hálás vagyok, hogy általad megismertem ezeket a fantasztikus embereket. De komolyan – mosolyogtam szomorúan, s szorosan megöleltem, amit viszonzott is, csak hát pár bordámat, valamint a gerincemet szerintem sikeresen eltörte.

- Harry, nagyon örülök, hogy eljöttél ide. Hatalmas élmény volt – nézett mélyen a szemembe. – Ahogy mondod – bólintottam komolyan, majd nehéz szívvel Niallhoz fordultam, aki még sikeresen tartotta magát.

- Pfh, nem is tudom, mit kéne mondanom – szántottam végig a hajamon idegesen, elhúzott szájjal. Keserűen elmosolyodott, s közelebb lépett.

- Semmit – rázta a fejét, s ajkait az enyémre simította. Egyből átfontam a derekát, s arra gondoltam, ez az utolsó csókunk, nem lesz több. Utoljára ölelem a derekát magamhoz, utolsó alkalommal simítok végig a nyelvemmel az ajkán bejutásért könyörögve, ez az utolsó, hogy ilyen közel van hozzám.

- Szeretlek, Niall, jobban, mint azt el tudnád hinni – suttogtam egy cm-t távolodva el tőle. Hiába szerettük egymást igazán, a távolság nagy volt köztünk. Igazán necces lenne, ha minden héten meg kéne oldani a látogatást, így közös megegyezés alapján felbontjuk a kapcsolatot, és csupán barátok maradunk. Semmi több. Hívhatjuk egymást hajnalok hajnalán, de felesleges a szívünket fájdítani, s hagyni, hogy a kétségek felemésszenek, miszerint a másik valaki mással van éppen. Valaki sokkal jobbal és elérhetőbbel.

- Én is téged, Harry, igazán – temette az arcát a nyakamba, nekem pedig eszembe ötlött, hogy mi mindent halasztottunk el: nem feküdtünk le egymással például. Persze ez nem nagy baj, elvégre a mi kapcsolatunk az érzelmekre épült inkább, mégis szívesen megtettem volna vele, hisz csodálatos a teste is, akárcsak a jelleme.

- Hiányozni fogsz – suttogtam halkan, s éreztem, ahogy egy szemtelen könnycsepp kicsordul, bármennyire is erős akartam maradni.

- Azt hiszem, sose foglak elfelejteni. Te voltál az első nagy szerelmem, a legelső az életemben – mondta, de az ő hangja is néha meg-megremegett, így biztos lettem benne, hogy ő sem bírja teljesen könnyek nélkül. Ha lehetett, még szorosabban öleltem magamhoz, szorosan összezártam a szemem, nem akartam tudomást venni a külvilágról.

- Indulnod kell, Harry. Itt az idő – tette a vállamra a kezét Chad, hangja gyászos volt, de lehetett érezni rajta, hogy a torka el volt szorulva.

- Ha tehetném, örökre maradnék – suttogtam utoljára, s nyomtam egy édes csókot Niall nyakára, hisz tudtam, hogy mennyire imádja, majd megfogtam a táskám, s egy szó nélkül lesiettem a taxihoz, mely az állomásra visz. Nem néztem hátra. Kénytelen voltam magam mögött hagyni ezt a két hetet, a srácokat, Niallt, akit igazán szerettem. De nem tudtam mit tenni. Várt otthon a családom, anya és a nővérem, ahogy neki is Írországban volt mindene.

Mikor sok-sok idő múlva ismét otthon voltam, átesve a köszönésen és egyebeken, szomorúan dőltem rá az ágyra.  Nem találtam férfiasnak a sírást, de a könnyek folytak az arcomon, nem tudtam ellene semmit se tenni. Némán néztem a telefonomra, azon gondolkoztam, hogy vajon felhívjam- e Niallt, de végül nem tettem. Minek nehezebbé tenni ezt? Így egy szimpla üzenettel szolgáltam neki.

„Itthon vagyok, minden rendben. Sose feledlek, xx Hazza” – mindössze ennyi volt. Nem válaszolt az üzenetre, amit megértettem. És nem éreztem magam rosszul. Megismertem a szerelmemet, az egyetlent, és most vége van. Nincs tovább, ennyi volt.

Anyáéknak nem mondtam. Minek? Már úgyis tárgytalan az egész. Éltem tovább az életem, és nem hatott meg az iskolában lévő lányok imádata, rajongása. Nem érdekelt semmi és senki. Nem voltam többé szerelmes. Mivel? A szívem Niallnél maradt.

***
Indultam az X-Faktorban. Úgy éreztem, ennyit megérdemel a  múlt. Bár fájt, azóta a két hét óta nem énekeltem sose, csak az volt bennem, mikor Niallal zenéltünk a fiúknak. Annak már több, mint két éve.

Nem igazán láttam esélyt a továbbjutásra. Számtalan tehetséges énekes volt ott, akik ezerszer jobbak voltam nálam, így nem is igazán reménykedtem. Minden esetre odaálltam, végigcsináltam, majd vártam az „ítéletet”. Ott voltam a színpadon, nem láttam és nem is hallottam. Sokan voltunk, s ahogy sorolták a neveket, az enyém valahogy sehogy sem akart kicsúszni az illető száján. Tudtam, hogy nem fogok továbbjutni, mégis egész rosszul esett, hogy nem sikerült. Úgy éreztem, ezzel Niall emlékét sértem meg. Az utolsó percekben mondták, hogy még ne menjek el. Szóltak, hogy menjek vissza a színpadra, ahol négy sráccal találtam szemben magam. Egy kedvesnek tűnő barna hajúval, egy sráccal, akivel véletlen összeütköztem a mosdóban, egy sötét hajú fiú, majd egy szőke. A szívem összeszorult. Nem is néztem rájuk többet, beálltam a sötét hajú mellé, fájt, hogy ennyi minden emlékeztet a múltra.

Valami hihetetlen volt, ahogy mondták, hogy folytathatjuk a versenyt, elégedettséggel töltött el, hogy így alakult, éreztem némi megfelelési kényszert, új dolognak számított az, hogy bandában kell dolgoznunk, de attól függetlenül, hogy sose találkoztunk korábban, egymás nyakába ugrottunk, hitetlenül, ám boldogan.

- Harry!? – hallottam meg a két éve hallott hangot az ölelés végén, mire döbbenten pattantak ki a szemeim.

- Niall!? Hogy a fenébe kerülsz ide? – néztem döbbenten, a többi srác meg értetlenül nézett ránk.

- Ti ismeritek egymást? – kérdezte a hollóhajú, mire bólintottunk.

- Még régről – motyogta Niall, én pedig bólintottam, bár nem tudtuk megbeszélni ezt az egészet, hisz ismerkedni kellett. Mégis, a nap végén sikerült sort keríteni a beszélgetésre.

- Hogy-hogy itt vagy? – kérdeztem félrevonva egy folyosón.

- Gondoltam megpróbálom – vont vállat zavartan, még mindig nem hitt a szemének.

- Én szintén. Jesszusom, azt se tudom mit mondjak – ráztam a fejem, és végignézve rajta, láttam, hogy elég sokat változott. Ha lehet, még helyesebb lett. Nőtt is, noha még mindig magasabb voltam nála, nem tűnt úgy, mint aki mostanában sokat mosolygott.

- Én se, ha ez megnyugtat – húzta el a száját. – Tény, hogy elég kínos helyzet – szántott végig a haján idegesen.

- És mi történt veled a elmúlt két évben? – kérdeztem.

- Semmi – mondta, s ezzel egy ideig meg is szűnt a kommunikáció köztünk. Csend állt be közénk, kínos volt. Nem tudtam mit mondhatnék, minden eszembe jutott, az összes program ott Chadnél. A találkozás, az első balesetek, mikor már sejtettem, hogy kezdek többet érezni iránta, mint kéne, az első konfliktus, mikor félreértettük egymást, a zenélések, a bohóckodások, a tó...s végül az az este, mikor kint hajókáztunk. S a búcsú, amit idáig igyekeztem kizárni az elmémből. Egy percig se változtak az érzéseim iránta, de sejtettem, hogy ő nem így van ezzel.

- Fel merjem tenni a kérdést, hogy most mi legyen? – nézett elhúzott szájjal a szemembe.

- Ha tudnék erre válaszolni, megtenném. Te mit mondasz? – kérdeztem, de ő csak megvonta a vállát.

- Ha tudnám esetleg, hogy mit érzel vagy hasonló, mit gondolsz most, én is okosabb lennék – felelt kicsit ellenségesen. Védekezően felemeltem a kezem, nem értem miért támadt rám.

- Most miért támadsz? – néztem rá kérdőn, mire egy idegeset sóhajtott.

- Bocs. Csak kiakaszt a helyzet. Két év után találkozunk...és minden felborul – csóválta meg a fejét idegesen.

- Ne haragudj – hajtottam le a fejem kissé csalódottan.

- Nem mondtam, hogy rossz, hogy rossz, hogy látlak, csak...épp sikerült felejtenem, most pedig minden előjött. – Megértően bólintottam, megértettem.

- Értem. Viszont a kezdetleges bandánknak nem tenne jót, ha feszültség lenne köztünk vagy valami – mondtam összehúzva a szemöldököm.

- Tudom. De őszintén megmondva, hiányzik az a két hét. És Te is hiányoztál – mondta halvány, szomorú mosollyal.

- Milyen értelemben? – néztem rá kérdőn, tisztázni akartam, hogy mi is a helyzet köztünk.

- Megismertelek, beléd szerettem, most pedig itt vagyunk két év után. Az utolsó kettő között nem volt más – mondta nemtörődöm stílusban, én pedig megdöbbentem.

- Még mindig ugyanúgy érzel? – Hitetlen voltam, nem voltam képes ezt elhinni.

- Valami olyasmi.

- Szent Ég! – nevettem fel hitetlenül, s átfogva a derekát megtettem, amire két évig nem volt lehetőségem.

- Én is – mosolyogtam, s ismételten birtokba vettem azokat az ajkakat, amiket már oly’ rég akartam. Egyből elmélyítette, s a hajamba túrt, mint régen.

- El se hiszem – vált el tőlem csillogó szemekkel, újra mosolygott, mint régen. Lágyan a folyosó falának döntöttem, s nem voltam rest újra megcsókolni gyengéden. Éreztem, hogy rezeg a zsebem, gondoltam, menni kell, hisz anya hív.

- Ahogy megbeszéltük, nálam hamarosan találkozunk. Vigyázz magadra, este felhívlak – suttogtam, s a szemébe nézve megcsókoltam.

- Rendben, ölelt még meg szorosan, s kimenve együtt anyu feé vettem az irányt. Boldog voltam. Végre ismét azzal lehetek, akit 2 év után se felejtettem el. Ez pedig hihetetlen.

12. rész

Sziasztok!

A következő rész nagyon fontos lesz,de előtte még itt van az enyém,ami hosszabb lett,mint ami tőlem megszokott:)
Remélem tetszeni fog :)

xx Stella

Niall:

Mikor leértünk a fiúk többsége már a konyhában volt.

Bocsánatkérően néztem Chadre. Azóta már sokszor átgondoltam a dolgot és rájöttem, egyedül én voltam a hibás,ő csak meg akart védeni. 

Néha hajlamos vagyok a saját fejem után menni, ilyenkor csak azt nézem mi a jó nekem. Ezt a tulajdonságom nagyon tudom utálni.

Miután készítettem magamnak egy finom sonkás szendvicset, leültem az asztalhoz. A többiek aggódva néztek,valószínűleg azon járt az agyuk kihevertem-e már a leszidást. Azt hiszem igen.

Viszont pár percnyi falatozás után kibukott belőlem:

-Kérlek ne haragudjatok rám! Tényleg nem fogok elszökni soha többet!-néztem rájuk kérlelően.

-Ugyan,Niall. Semmi gond. Én reagáltam túl,nem kellett volna leharapnom a fejed.-mosolygott Chad,majd miután kivitt egy tányért, megveregette a vállam.

-Amúgy is,a szerelmes emberek sok hülyeséget tesznek.-mosolygott Tim.

-Ez igaz.-értett egyet Harry is.

Ha ő mondja,akkor az úgy is van. Eddig nem igazán voltam szerelmes,most tapasztalok meg mindent ezzel kapcsolatban és túlságosan is tetszik ez az érzés.

Mikor végeztem Harryvel az oldalamon elindultam kifelé.

-Kihozod a gitárod is?-kérdezte kérlelően.

-Persze.-fordultam meg.

Imádtam vele énekelni. Annyira szép a hangja. Talán akkor a leggyönyörűbb,mikor lehunyja a szemét és teljesen beleéli magát a zenébe.

Gyorsan felszaladtam a gitáromért,majd le vele együtt.

A nappaliból már láttam Harryt,amint kint vár a tó mellett.

-Niall! Ne szaladj annyira!-kiabált rám,mikor kinyitottam az ajtót.

Lefelé is volt pár fok lépcső,de én nem foglalkoztam Harry figyelmeztetésével.

-Hé! Állj meg! Ott...-Csatt!

Az első ép gondolat,ami lejátszódott a fejemben: Hogy lehetek akkora szerencsétlen,hogy pofára esek egy lépcső miatt?

-Niall!-hallottam Harry aggódó hangját,de hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.

Mikor megsimította a hátam már kezdtem visszatérni a jelenbe....a jelenbe,ahol Niall Horan leesett egy három fokos lépcsőről.

-Ugye nem esett bajod? Szólni akartam,hogy Leo is majdnem elesett reggel,amíg nem voltatok itt. Az egyik lépcsőfok kicsit kopott és...De,ugye jól vagy?-húzott fel ülő helyzetbe,én meg csak elmosolyodtam.

Ez csak egy esés,volt már sokkal rosszabb is.

-Mid fáj?-kérdezte aggódva Göndörke.

-Egy picit a térdem,de túlélem.-mosolyogtam.

-Hülye! A frászt hoztad rám! Mutasd a térded!-fordított maga felé.

-De nincs semmi,tényleg! Sajnálom. Többet nem fogok szaladni.-néztem rá bűnbánóan.

-Akár egy kisgyerek.-nevetett fel.

-Hé!-néztem rá figyelmeztetően,de amikor tekintetünk találkozott szemeit elöntötte a pánik.

-M-mi a baj?-kérdeztem félve a választól.

Talán egy vérfarkas van mögöttem?

-A fejed! Vérzik!-állt fel hirtelen.

-A fejem!?-nyúltam a homlokomhoz.-Jé,tényleg,fújj!-emeltem magam elé pirossá vált kezem.

-Nagyon fáj? Ugye nem agyrázkódás vagy valami súlyosabb!?-aggodalmaskodott.

-Nyugi,Harry! Ez csak egy seb!-próbáltam megnyugtatni.

-Nem! Maradj itt! Mindjárt jövök.-állt fel gyorsan.

Az a mindjárt kb. pár másodperc volt,amíg Harry kihozott valamit.

Leült mellém a fűbe és egy vizes kendővel megtörölte a sebet,mire egy picit felszisszentem.

-Ne haragudj,de ez csípni fog.-nyomott oda egy vattát,ami valami sárga nedves dologgal volt átitatva.

-Ez büdös.-panaszkodtam.

-Mindjárt jobb lesz.-mosolyodott el.

-A szaga?-mosolyogtam rá.

-Nem. De még egy picit maradj nyugton,kérlek.-tett rá egy fehér gézlapot,majd leragasztotta.

Nagyon ügyes volt. Olyan aranyos,mikor ilyen gondoskodó,meg úgy általában mindig az.

Miután leragasztotta a fejem megpuszilta a homlokom.

-Kész vagy.-nézett mélyen a szemembe.-Ígérd meg,hogy vigyázni fogsz magadra!-simította meg a fejem.

-Ígérem.-suttogtam elveszve pillantásában.

-És,ha fáj szólj! A térded is megnézzem?

-Nem kell!-karoltam át és szorosan hozzábújtam.

-Annyira szeretlek!-suttogta.

-Akárcsak én téged.-hajoltam arcához,de ő állam maga felé fordítva az ártatlan puszim átalakította egy édes csókra.

Mikor elhajoltam hirtelen körbenéztem.

-Mi a baj?-kérdezte szerelmem.

-A gitárom! Ugye nem tört el?-kérdeztem beletúrva hajamba.

-Dehogy. Jobb,mint új korában.-mosolygott és a kezembe nyomta imádott hangszerem.

-Itt,ugye van csónak?-kérdeztem csillogó szemekkel,visszaemlékezve egy múltkori beszélgetésre Chaddel.

-Igen,Chad mondta,hogy valahol a tó mellett van.

-Kipróbáljuk?-kérdeztem kiskutya szemekkel.

-Hogy van a fejed?-nézett az említett testrészemre.

-Hogy jön ez ide?-kérdeztem gyanakvóan.

-Nem válaszoltál a kérdésemre.-mosolygott.

-Jól. És még csak hülyébb sem lettem a szokásosnál...legalábbis azt hiszem.-mosolyogtam el én is.

-Akkor mehetünk.-állt fel és megfogta a kezem.

Elsétáltunk a tó végéhez és tényleg ott volt egy csónak.

-Várj! Először inkább szólók Chadnek.-álltam meg,mikor eszembe jutott a reggeli (nem a kaja,pedig az is sokszor az eszembe jut,a mai reggeli is finom volt,de...ez most nem lényeg).

-Majd én. Te maradj itt!-indult el Harry.

Oké,most egy kisgyereknek néz,aki nem mehet a lépcső közelébe. Klassz vagy Niall.

-Elengedett. A lépcsőt pedig hamarosan megcsinálják.-ölelt át hátulról Harry,mikor vissza ért.

Segített beszállni a csónakba,majd kikötötte a kötelet és evezni kezdett.

-Ne mondd,hogy még ehhez is értesz!-ámuldoztam.

-Kiskoromban sokat csónakáztunk.-mosolyodott el.

Milyen jól hangzik; a pasim,aki mindenhez ért. (Kihangsúlyozom a 'pasim'-nál a birtokos jelzőt.)

-Mit játsszak?-kérdeztem elővéve a gitárom.

-Amit szeretnél.-mosolygott,mire elkezdtem egy számomra kedves dallamot.

Azt,amit először énekeltünk együtt.

Harry énekelni kezdett,majd abbahagyta az evezést. 

Mikor vége lett a számnak Harry az ég felé mutatott.

-Telihold. És nézd mennyi csillag.-csillogott a szeme.

-Szépek.-mosolyogtam az ölébe mászva.

-Akkor miért engem nézel?-kuncogott.

-Mert te sokkal szebb vagy.-simítottam meg arcát.

-Nem fázol?-vált újra aggodalmassá.

-Nem...Amúgy gondolkodtál már rajta,hogy énekes leszel?-kérdeztem izgatottan.

-Én? Énekes?...Talán néhány álmomban.-mosolygott.

-Most miért? Itt mindenki pesszimista!? Ha igazán hiszel benne bármi valóra válhat.-biztattam.

-Ki tudja.-mosolyodott el.

-Hát én.-nevettem fel.

Harry lehajolt,hogy megcsókoljon,én pedig puha fürtjei közé fúrtam ujjaim.

-Nem tudom elégszer elmondani mennyire szeretlek.-mosolyogtam,majd Harry szeretettől csillogó szeme a hátam mögé tévedt.

-Egy hulló csillag! Gyorsan,kívánj valamit!-suttogta,mire én a csillag megnézése után lehunytam szemem és úgy tettem,ahogy mondta.

-Ugye most azt kívántad,hogy híres énekes légy?-szólaltam meg pár perc után.

-Nem,ez annál sokkal fontosabb.-simította meg arcom.

-Én azt,hogy te meg én...-kezdtem bele.

-Shh...-fogta be a szám.-Ha elmondod nem fog teljesűlni. De,ha veled és velem kapcsolatos lehet,hogy ugyanazt kívántuk.

Tényleg? Én azt,hogy örökre együtt maradjunk.

-Remélem.-nevettem fel és átöleltem.

Kirázott a hideg és egy szúnyog zümmögését hallottam meg a fülemnél. Imádom az állatokat,de ezt a példányt...,hogy is mondjam szépen? Ki nem állhatom a kis vérszívó dögöket!

-Vissza kéne menni.-terítette rám Harry a pulcsiját,mivel nekem azt már otthon nem akaródzott felvenni.

-Harry! Vedd vissza! Megfázol!-toltam le magamról.

-Csend! Ne vitatkozz!-tette rám vissza a puha,meleg,Harry illatú ruha darabot.

-Oké,apuci...vagy inkább anyuci?-nevettem kinyújtva rá a nyelvem.

-Naa! Most miért...-dühöngött.

-Csak vicceltem.-nevettem.

-Hülye vicc!-szólt rám,de azért ő is elmosolyodott.

-A hatás a lényeg.-nevettem tovább.

Egy kis idő múlva már a parton voltunk,Harry pedig (nagyon gáz,de kényelmes) 'menyasszony pózban' emelt ki a csónakból. 

Azt hittem a szárazföldre érve lerak,de tovább vitt.

-Tegyél le! Nehéz vagyok! -öleltem át a nyakát,nehogy leessek.

-Buta vagy,nem nehéz. Mit gondolsz,mikor aludtál ki vitt fel?-kuncogott értetlen képem látva,majd belepuszilt a hajamba.

-Elaludtam...Jaa,hogy az. Sajnálom.-pirultam el.

-Nem kell. Ilyenkor annyira aranyos vagy!-puszilt meg.

Ilyen édes pasit! Meg kell köszönnöm Chadnek,hogy megismerhettem.

-Sziasztok!-köszöntünk,mikor beléptünk az ajtón (pontosítok: Harry belépett,engem meg vittek).

-Hali!...Niall a fejed!?-állt fel Tim aggódva.

-Már jól van. Majd holnap megbeszélitek,most még az enyém.-nevetett Harry,kivillantva gödröcskéit.-Jó éjt srácok!

Harry felvitt a szobába,majd ledobott az ágyra és megcsókolt. Átkaroltam a derekát és közelebb húztam magamhoz,másik kezemmel pedig beletúrtam hajába. Ez a csók igazán vad volt,de én ugyanúgy imádtam,mint mindet,amit Ő ad.

-Elmegyek fürdeni.-hajolt el,mikor elfogyott a levegőnk.

-Nee menj el!-hisztiztem karjába kapaszkodva.

-Sietek.-nyomott egy puszit a homlokom ép részére,majd gyorsan felpattant mellőlem,mielőtt visszaránthatnám és elment a fürdőbe.

Miután végzett nagy nehezen én is elslattyogtam odáig,de 'majd bealudtam a zuhanyrózsa alatt.

Mikor végeztem a hajamból még csöpögött a víz,de ez nem gátolt meg abban,hogy nekifutásból ráugorjak Harryre.

-Hé,a hasam!-nevetett fel az érintett,majd szorosan magához húzott.

Szerettem a mellkasán feküdni. Puha,meleg és hallani a szívdobbanásait.

-Jó éjt,Hazza!-suttogtam.

-Jó éjt,Nialler!-válaszolt,hallottam a hangján,hogy mosolyog.

-Harry?-szólaltam meg pár perc múlva.

-Hmn?-kérdezte álmos hangom.

-Szeretlek!-bújtam hozzá szorosabban.

-Én is téged,Szöszi!-kezte el simogatni a hátam.

Mindennap így akarok elaludni. Úgy,hogy Harry mellettem van,átölel és azt suttogja szeretlek.

11. rész

Halihó! :)
Itt van az én részem, nem hosszú, kicsit talán eseménytelen is, de ez kell, hisz a nagy csattanó közeleg. Remélem tetszeni fog! :)

xoxo Lora  

Harry:

Imádtam Niallal lenni, azt akartam, hogy ez az egész sose érjen véget. Csak csókolni őt, végigvezetni a pillantásom rajta, a tökéletes testén, megsimítani az arcát, egyszerűen csak mellette lenni.

Hihetetlenek ezek az érzések, még csak hasonlóval se találkoztam ezelőtt. Mellettem szuszogott aranyosan, talán már az álmok világában járkált, én pedig csak halvány mosollyal gondolkoztam azon, hogy miként is van nekem ekkora szerencsém. Jól néz ki, vicces, lehet vele komolyan is beszélgetni, s a zenei tudása teljesen elképesztő. Ő maga az, ami azt illeti.

Mikor kezdett túlzottan meleg lenni, óvatosan kiszálltam Niall mellől, hogy bekapcsoljam a légkondit. A hűs levegő elkezdett végre jönni, én pedig megkönnyebbülten hunytam le a szemem, s visszamásztam Niall mellé. Egyből átölelt, és úgy határozott, hogy nem ereszt. Csak nem aludt ő olyan mélyen.

- Én egész biztos, hogy innen nem állok fel a közeljövőben – jelentette ki határozottan, mire halkan elnevettem magam.

- És ha megéhezel? A kaja mindenek előtt, nem igaz? – vigyorogtam rá.

- Igen... ahogy mondod – motyogta közelebb férkőzve hozzám. – Kivéve, ha rólad van szó, mert akkor leszarom – mormogta.

- Ne butáskodj már, nem jelentek én annyit – simítottam meg a haját kedvesen.

- Igazad van – emelte fel a fejét bólintva. – Ennél többet jelentesz – mondta komolyan, mire hevesen dobogó szívvel közelebb húztam magamhoz, s hosszan megcsókoltam.

- Őrült vagy – csóváltam a fejem, mire csak elmosolyodott.

- Nálad nem jobban – kacsintott nevetve, mire az én szám is mosolyra húzódott. Szerettem hallgatnia nevetését, mert attól midenki más nevetni kezdett. Attól mindenkinek jobb kedve lett.

- Bárcsak így maradhatnánk örökre – halványodott el a mosolyom. Nem akartam ezt mondani, véletlenül csúszott ki a számon. De szerencsére Niall nem szomorodott el vagy hasonló, hanem csak mosolyogva végigsimított a hajamon, s az arcomon.

- Talán van rá esély, már ha érted, hogy mire gondolok. De majd meglátjuk – vont vállat, s fölém hajolva lágy csókot lehet az ajkaimra. Nem vontuk bele a nyelvünket, pusztán az érzelmeink voltak ebben benne.

- Niall, ide hozzám! – hallottuk meg lentről Chad ideges hangját, valahogy nem volt kedve Niallnek sem ellenkezni.

- Mi a baj? – kérdezte Niall érdeklődve.

- Van fogalmad róla, hogy mennyire aggódtam érted!? – dörrent rá. – Eltűnsz, azt sem tudtuk, hogy hol vagy! Tűvé tettünk miattad mindent! – nézett rá szigorúan.

- Mondtam Leo-nak, hogy hazajövök – húzta össze magát.

- Igen, csak hogy Leo-t full részegen találtuk meg egy játszótéren énekelve – nézett rá jelentőségteljesen.

- Chad, tudok magamra vigyázni, oké? – csattant fel idegesen.

- Niall, senki se volt melletted, ez pedig egy idegen város neked. Te is aggódnál Harryért, Timért, Chris-ért, Leo-ért... Én pedig nagyon aggódtam Érted, rendben? – nyugodott le Chad. Niall egy idegeset sóhajtott.

- Chad, mi bajom lehetett volna? Bízhatnál bennem, de igazán – nézett haragosan, mire óvatosan a hátára simítottam a kezem.

- Én is nagyon féltem volna, Nialler. Mert szeretlek, és törődök veled. Ő is ezt teszi csak egy kicsit máshogy – hajoltam a füléhez, ő pedig bólintott.

- Rendben. Többet nem fordul elő – mondta végül, Chad pedig megkönnyebbülten bólintott.

- Tim mindjárt kész az ebéddel, úgy készüljetek – mondta a házigazdánk.

- Nem vagyok éhes – dünnyögte Niall, s felszaladt a lépcsőn.

- Beszélnél vele, Haz? – nézett Chad rám szomorúan.

- Meglátom, hogy mit tehetek – bólintottam komolyan, s felsétáltam a szobánkba. Niallt az ágyán ülve találtam. Tudtam, hogy neki még egyelőre kis idő kell, ezért leültem a saját ágyamra, elővettem az iPad-em, hogy egy kicsit elüssem az időt. Mindenfélét csináltam, szörföztem a neten, közben pedig fülessel nekiálltam zenét hallgatni. Nem sokáig csináltam viszont ezt, hisz megéreztem Niallt az ágyamra ülni, majd őt magát, ahogy átölel. Ösztönösen tökéletesítettem az ölelést, a fülhallgatót kihúztam a fülemből, az iPad-et pedi messzebb dobtam és nem érdekelt a sorsa. Lassan hátradőltem, Niallt pedig magamra húztam.

- Minden rendben? – kérdeztem lágyan, folyamatosan simogatva a hátát.

- Igen. Nincs gáz – húzódott el tőlem, s felállt, én pedig felültem.

- Örülök – bólintottam. – Niall! – szóltam neki, mire felemelve a fejét a szemembe nézett. Kihasználva az alkalmat megcsókoltam, s biztosítottam őt, hogy én mellette vagyok, hagyja ezt az egészet.

- Nem megyünk le enni? – mosolygott rám elpirulva.

- Menjünk – kacsintottam, s adtam egy puszit az arcára. Hihetetlen ez a srác. De teljesen. És hamarosan búcsút kell tőle vennem, bármennyire nem akarom.

10. rész

Sziasztok!
Annak ellenére,hogy ez nem a legjobb rész tőlem,remélem még tetszeni fog:) Az,hogy egyáltalán olvasható Loraa*-*nak köszönhető: ))
xx Stella

Niall:

Mikor elbúcsúztam Harrytől lementem a többiekhez. Mindig is szerettem új dolgokat kipróbálni, megismerni új helyeket és úgy tűnik a többség is ezen a véleményen van. Bár bevallom jobb szeretném, ha a félisten pasim is velem lenne, de meg tudom érteni, hogy ő inkább pihenni szeretne.

Mi viszont eltérő lelkesedéssel léptünk ki az ajtón, amikor az utolsó ember (vagyis én) is megérkezett.
Kint fullasztó meleg volt, de avval nem foglalkozva indultunk el.
Útközben a fiúk megállapították, hogy a Harryvel való 'egymásra találásunk' eszükbe juttatta, hogy igazán jó lenne felszedni csajt a városban, ami egyébként tényleg nagyon szép volt.

Simán el tudnám képzelni, hogy a hátralévő életem itt töltöm el ugyanevvel a társasággal, de legfőképp Harryvel. Niall szerelmes...akik ismernek azt mondanák 'na persze, egy hétig...',mert én mindig is komolytalan voltam kapcsolatok terén, épp ezért nem is volt sok barátnőm, de Harry más és nem csak azért, mert fiú.

-Min agyalsz, Nialler?-bökött oldalba hirtelen Chris.

-Mi? Ja, semmin.

-Hé, bemegyünk oda? Ismerem a pultost.-mutatott Chad egy kis kocsmaszerű helyre.

-Itt is inni akarsz?-nevettem fel, de közben már elindultam a bejárathoz.

Egész jó hely volt, mint a filmekben. Chad tényleg ismerte a pultost...sőt, személyes meglátásom szerint bele volt esve és a lány mosolyából ítélve nem volt egyoldalú a vonzalom.
Úgy tűnik a többiek sem vicceltek a lány keresési elméletükkel, ugyanis lassan már csak Leo maradt ott velem.
Néhány lány ránk mosolygott, de ha megtudnák miért nem hívom meg őket semmire feltételezem nem ilyen képet vágnának. Ha Harry itt lenne őt talán még le is szólítanák, hiszen annyira jól néz ki...Harry...Hiányzik.

Egy tőlem megszokott hirtelen ötlettől vezérelve szóltam oda Teonak.

-Figyelj, én hazamegyek, majd mondd meg a többieknek is. Te pedig menj, az a vörös nagyon bámul téged.-kacsintottam rá, majd felálltam és elhagytam a helyet.

Siettem haza, ahogy csak tudtam. Visszafelé már a tájat sem figyeltem meg annyira, így viszonylag elég hamar odaértem.

A földszinten majdnem beleütköztem Timbe, aki elkezdett nevetni, mikor meglátott.

-Sejtettem, hogy nem bírod sokáig. Ő sem.-mutatott az emeletre.

Gyorsan felmentem a lépcsőn, majd halkan benyitottam a szobánkba, hátha alszik vagy valami.
Nem tévedtem sokat. Az én ágyamban feküdt úgy, hogy az arcát nem láttam, viszont a nagy meleg miatt nem volt rajta póló. Tökéletes volt, én pedig teljesen elpirultam. Lassan közelebb sétáltam hozzá, majd óvatosan leültem mellé. Megérezhette a mozdulatot, mert ekkor felkapta fejét.
Remélem nem bánja, hogy visszajöttem. Lehet, hogy pihenni akart én pedig megzavartam, de nem tehettem mást, hiányzott.

- Szia.- simítottam végig a meztelen hátán, amit remegéssel díjazott. Kicsit aggódtam, hogy talán haragszik rám, de szemében nem volt harag.

- Hiányoztál.- ült fel, és az ölébe húzott, én pedig a kezeimet a puha vállára simítottam. Elgondolkozva húztam végig az ujjaim a tetoválásain, nagyon tetszettek.

- Szépek. - állapítottam meg, s mikor felnéztem, láttam, ahogy Harry engem néz csillogó szemekkel.

- Mi az?- ijedtem meg, mire csak elmosolyodott.

- Semmi. - húzott oda magához közelebb, hogy az ajkait az enyémekre nyomja.

Az édes csók után mellé feküdtem és szorosan hozzábújtam meleg testéhez.

-Nem tetszett a város, hogy ilyen hamar hazaértetek?-kérdezte kis idő után.

-Nem, a város nagyon szép volt, a többiek még ott vannak.

-Hát akkor?-fordította maga felé arcom.

-Te sokkal szebb és izgalmasabb vagy a városnál.-pirultam el,mire felkuncogott és megpuszilta az orrom.

-És a többiek mi jót csinálnak?-kezdte el birizgálni a hajam.

-Hármat találhatsz.-mosolyodtam el.

-Lássuk csak,ez nehéz kérdés...Csak nem csajoznak?

-Talált.-nevettem fel és nyakába fúrtam arcom,belélegezve illatát.

-Na és mit szeretnél ma csinálni,ha már így miattam romba dőltek a városnéző terveid?

-Nekem ez a mostani felállás tökéletesen megfelel.-mosolyogtam.

-Lustálkodni az ágyban?-kezdte el simogatni a hátam.

-Pontosan. Elvégre azért van a nyár, hogy egész nap az ágyban fekve pihenjünk.-ejtettem fejem mellkasára, így hallottam megnyugtató szívverését.

-Így is fellehet fogni. Jut eszembe;nem baj, hogy kölcsönvettem az ágyad?

-Viccelsz? Te fogod megbánni, hogy idejöttél, ugyanis nem foglak elengedni.-hajoltam fel,hogy puszit adjak ajkára.

-Én? Azt majd meglátjuk!-nevetett fel és elmélyítette a csókot.

9. rész

Sziasztok!
Itt van Harry, ahogy bemutatja nekünk a következőeket :) Remélem, tetszeni, fog, jó olvasást ehhez!

  xoxo Lora  

Harry:

Egy apró mosollyal simogattam Niall haját és arcát, miközben ő lassan, de biztosan elszundított.

- Nagyon aranyosak vagytok – nézett rám Chris elgondolkozva, de mosolygott.

- Hát, köszi – nevettem halkan, hogy ne keltsem fel a szöszit.

- Örülök, hogy ez így van, mert enyémek lehetnek a csajok a tó másik oldaláról – vigyorgott Leo, mire csak megforgattam a szemem.

- Csak nyugodtan – kacsintottam.

- Biztos vagy ebben? – nézett fel David a telefonjából. – Ebben az egészben.

- Én teljesen – bólintottam határozottan. A többiek bólintottak, én pedig megkíséreltem a karjaimba venni Niall alvó testét. Szerencsére könnyű volt annak ellenére, hogy mennyit eszik, így a fiúktól elbúcsúzva bementem, s a lépcsőn felmenve a szobánkba léptem. Letettem óvatosan az ágyára, betakargattam, s azon kezdtem el agyalni, hogy vajon odafekhetnék-e mellé, vagy inkább a saját ágyamat használjam. Végül inkább elmentem zuhanyozni, visszatérve pedig mégis inkább Niall ágyát választottam. Gondoltam, hogy az éjszakám sokkal jobb lesz, ha mellette lehetek. Kicsit arrébb toltam, s mellé feküdtem. Magunkra terítettem a takarót, s átöleltem Niall, aki ösztönösen hozzám bújt. Ezen jót mosolyogtam, s igyekeztem én is elaludni. Egész könnyen ment.

Reggel simogatásra keltem, valaki kitartóan simogatta az arcomat, persze csak lágyan, nehogy felébresszen. Ez a valaki bizony Niall volt.

- Hm – fordultam a másik oldalamra, tervezve, hogy továbbalszok.

- Héé, Haz, kelj fel – mászott félig rám, hogy ébresztgessen.

- Aludni akarok – fúrtam a fejem a párnámba, próbálva kizárni Niall jelenlétét, ami bizony nem ment olyan könnyen. Olyan közel volt!

- Harry… meg szeretnélek csókolni – simította a kezét a vállamra, érintése forró nyomot hagyott rajtam.

- Ezt csak azért mondod, hogy felkeljek – morogtam, csak hogy ne remegjek meg miatta.

- Nem, nem igazán – hallottam a hangján, hogy mosolyog, kezét pedig végigvezette az oldalamon, hogy a csípőmnél megállva cirógassa azt. Felmordultam az érintésére, de nem húzódtam el.

- Ennyire utálsz, hogy kínzol? – ültem fel végül szomorúan, mire szeretetteljesen és édesen elmosolyodott.

- Dehogy utállak, te buta – simított végig az arcomon, s végre odahajolva hozzám hosszan megcsókolt.

- Sose akarom, hogy ennek az egésznek vége legyen – suttogtam, mikor elvált tőlem, de a szemem még nem nyitottam ki. Csak élveztem a közelségét, hogy végre érinthetem, hogy végre csókolhatom, ott lehetek mellette.

- Nem lesz – mosolygott biztatóan, mikor kinyitottam a szemem. Kék szemei csillogtak, mint mindig, imádtam, ahogy a szerelem megcsillant bennük.

- Le kéne menni. Éhes vagyok – mosolygott zavartan, mire elnevetve magam felálltam, hogy valami ruhát felvegyek. Nem zavartattam magam, lekaptam a felsőm, így a tetoválásokkal díszített felsőtestemet nem védte semmi, én pedig a szekrényhez mentem, és találomra kikaptam onnan valami lazát, amibe remélhetőleg nem, fogok megsülni. Egy hirtelen mozdulattal Niall felé fordultam, aki elnyílt ajkakkal, vörös arccal figyelt.

- Tetszett, amit láttál? – vigyorogtam rá szélesen, mire inkább nagyot nyelve lehajtotta a fejét. Erre hangosan felnevettem, és felvettem valami kényelmes rövidgatyát.

- Na, nem kell szégyenlősnek lenni – húztam fel nevetve, s átkaroltam a derekánál, hatalmas kaján mosollyal az arcomon.

- Hagyj békén – nézett félre frusztrálva, amin nagyot nevettem. A kezét fogva húztam le a földszintre, ahol csupán David mobilozott, és Tim feküdt az egyik kanapén pizsamában. Vigyorogva mentem a konyhába, hogy valami ehetőt dobjak össze, Niall pedig a segítségemre volt.

- Palacsinta lesz – jelentettem ki, s már kerestem is a hozzávalókat.

- Palacsinta! – csillant fel a szeme, s felült a pultra, hogy figyelemmel kövesse, ahogy a reggelit készítem. Igen, nagyon sokat segített.

A többiek is kezdtek felkelni, én pedig megértem Niallt, hogy terítsen meg, mert mindjárt készen vagyok. Bólogatva látott neki, miközben teljesen lényegtelen dolgokról beszélgettünk. Kivittem a palacsintát az asztalra, ahova már kezdek a srácok leülni, és kerestem mindenfélét, amit töltelékként használhatunk. Nutella, fahéj, túró, lekvár… mindent, amit el lehet képzelni.

- Basszus, ez mennyei! – kiáltott fel Leo, már vagy a 8. palacsintát fogyasztva.

- Nem tettem még le arról, hogy meggyőzzelek, hogy légy a szakácsom – nézett a szöszi szerelmem rám jelentőségesen, mire felkuncogtam, s csináltam még magamnak palacsintát.

- Mi lesz ma a program? – kérdezte Chris a házigazdára nézve.

- Esetleg elmehetünk várost nézni, vagy itthon is maradhatunk – vont vállat, miközben azzal szenvedett, hogy a lekvár ki akart jönni a kajájából.

- És mi lenne, ha az, aki várost akar nézni, elmegy veled, aki meg maradni akar, itthon pihen? – vetette fel Tim.

- Aha, és mikorra hazaérünk, csak romokat találunk a ház helyén – vigyorgott.

- Felemelő érzés a tudat, hogy ennyire megbízol bennünk – forgattam meg a szemem beleszólva a beszélgetésbe.

- Harry, te sem gondolhatod komolyan. Leo az első pillanatban hozná a fegyvereket, amivel mindent szétverne – mondta felhozva az első számú érvét.

- Leo várost akar nézni! – emelte fel a hangját az említett, és megsértődve felállt az asztaltól, és elsétált. Chad csak megcsóválta a szemét, s ránk nézett.

- Ki mit szeretne? – kérdezte felvont szemöldökkel.

- Én maradnék – emeltem fel a kezem.

- Szintén – mondta Tim.

- Én megyek – mondta Chris határozottan, David pedig egy bólintással jelezte, hogy ő is.

- Szerintem… é n is inkább megnézném a várost – gondolkozott el Niall, mire mosolyogva odabólintottam neki. Chad elraktározta az infókat, s elküldött mindenkit, hogy azok, akik mennek, 10 perc múlva az ajtóban álljanak. Én felmentem, Niall pedig jött utánam.

- Nem baj? – kérdezte nagy szemekkel.

- Dehogy – mosolyogtam rá. – Érezd jól magad! – simítottam végig az oldalán, s egy lágy csókot nyomtam az ajkára.

- Ne csináld ezt, mert a végén itt maradok! – nevetett fel, mire én is elmosolyodtam.

Mosolyogva figyeltem, ahogy felkap egy kényelmesebb nadrágot, s egy utolós csókkal elbúcsúzik. Nekem semmi kedvem nem volt menni, szívesebben döglődök az ágyban egész nap. És ez is volt a tervem!

8. rész

   Sziasztok! Itt is a következő rész! Remélem tetszeni fog mindenkinek! Jó Olvasást hozzá! :)
      xx Stella

Niall:

Élj a mának!-mennyiszer hallottam már ezt a mondást és most jöttem csak rá igazán milyen fontos is ez. Ha nem megyek oda hozzá, ha nem kérek bocsánatot, ha nem csókolom meg elvesztegettem volna a legfontosabb dolgot életemben. Harryt.

A tóparton zenélgetve minden annyira tökéletes volt. Mikor a romantikusabb számoknál Harry a szemembe nézett fülig pirultam, de egy percig sem érdekelt, ha a fiúk észreveszik, hiszen Chad már tudja és örült is neki. Ha egy egész világ támadna ellenünk az sem érdekelne. Szeretem, a szerelem pedig mindig is olyan dolog volt, ami háborúkat robbantott ki, de sosem múlt el.

Hihetetlen, hogy amilyen idegen nekem ez az egész annyira természetes is. Nem is értem, hogyan tudtam eddig Harry csókjai nélkül élni. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez neki is ennyire fontos, de kicsit ijesztő is. Ő mindig is a fiúkat szerette, míg nekem minden annyira új, de tudom, hogy vele csak jó lehet, az számít, hogy ott van velem és akkor az összes kétségem elszáll.

Az éneklés után nekidőltem Harry oldalának, ő pedig egyből átkarolta vállam.
Chad kivételével páran kissé furcsán kezdtek méregetni, de az után csak elfordultak. A fiúk már csak ilyenek, nem nagyon izgatják őket az ilyen dolgok, elvégre nem lányok vagyunk, hogy az új kapcsolatukról pletykáljunk. Azért annak örülök, hogy nem faggatóztak, de csak azért, mert zavaromban össze-vissza hebegnék, nem az én asztalom a csaj...vagyis pasi ügyeim kibeszélése.

-Hé, ki akar fürdeni?-állt fel Tim és már le is kapta a gatyáját.

Elmosolyodtam, ezt vártam.
A többségünkön eleve fürdőgatya volt, így nem kellett átöltözni, de engem például az sem érdekelt volna, ha minden ruhám elázik.

-Felviszem a gitárt és jövök.-mondtam, majd már siettem is a házba, hogy minél hamarabb visszaérjek.

Gyorsan letettem az ágy mellé és lekaptam a pólóm, majd visszamentem a tóhoz. Szemeimmel Harry után kutattam, de sehol nem találtam. Hová tűnhetett ennyi idő alatt?

Bementem a vízbe, hátha majd ott meglátom, de nem volt sehol. Már kezdtem feladni amikor hirtelen valaki megrántotta a lábam, így egyensúlyom elvesztve fejem búbjáig elmerültem.

-Hülye! Nem tudok úszni!-játszottam a fuldoklót,amikor fejem kibukkant a vízből.

Erre a kijelentésemre erős karok kulcsolódtak körém és Harry aggodalomtól csillogó szemekkel kémlelte arcom.

-Sajnálom, Niall! Ugye nem esett bajod?-simította meg arcom.

-Csak vicc volt. Imádok úszni.-nevettem fel.

-Nagyon rossz vicc volt!-engedett el.

-Ez volt a bosszúm,mert eltűntél.-mosolyodtam el,mire elkezdett nevetni.

Lehet azt mondani egy fiúra,hogy gyönyörű? Mert, ha igen ő az.
Hirtelen mindketten ugyanarra gondolhattunk, ugyanis én hajára simítottam kezem, ő pedig átkarolta derekam, hogy közelebb húzzon magához. Ajkunk éhesen tapadt a másikéra. Vizes hajába beletúrva sóhajtottam fel, ahogy testünk egymáséhoz tapadt.

-Talán korai, de én szeretlek.-suttogta ajkaimra, mikor pár másodpercre eltávolodott.

-Én is szeretlek.-kuncogtam fel, de belém fojtotta egy újabb csókkal.

Hirtelen távolodtam el tőle, mert úgy éreztem valaki figyel és ez így is volt.
A fiúk tátott szájjal bámultak minket.

-Ne tudjátok meg milyen jó képet csináltam rólatok. A Naplemente miatt szuper a fényviszony.-mutatott fel David egy vízálló fényképezőt.-Na, ne nézzetek már így! Legalább megtudtuk miért nem volt Harrynek barátnője.

Ezen elnevettem magam. Első reakciónak több,mint jó.

-Akkor nem zavar titeket?-kérdezte Harry, mint aki biztos volt benne, hogy valakinek nem tetszik majd a dolog.

-Miért, kéne? A szerelem, az szerelem, nem lehet neki parancsolni.-mosolygott Leo.

-Ja, csak furcsa, hogy ilyen hamar.-tette hozzá Chris.

-Még nekem is, de úgy tűnik az idő nem számít.-mosolyogtam Harryre.

Neki lett igaza. Ha megtesszük, ami fontos nekünk minden jól alakul.

Kicsit később már a parton ültünk törölközőkbe bugyolálva. Egy kis tábortűz körül melegedtünk, ami eredetileg bográcsnak volt oda kialakítva.
Tim egy régi sztorit mesélt, amikor egy erdőben voltak túrázni,ő pedig elment sétálni egy csajjal és reggelre mindenki őket kereste. De a sztori végéről már lemaradtam, ugyanis ahogy Harry a fülembe dúdolgatott és a hajam piszkálgatta majdnem elnyomott az álom. Észre sem vettem, hogy már teljesen más a téma.

-Srácok, nekem annyira fogtok hiányozni.-sóhajtotta Chris.

-Ne is mondd. Nem tudok majd visszazökkenni a normális életembe.-nevetett Leo.

-Bármikor megismételhetjük, nem kell emiatt idegeskedni.-válaszolt Chad.

Harry arcát bámultam, félig már az ölében fekve. Minek kellett ezt felhozni?-olvastam le vonásaiból. Talán abban reménykedett elaludtam, de szemembe pillantva megbizonyosodhatott róla, hogy hallottam minden szót és erre megint elönt a szomorúság, de nem így volt. Délután elkönyveltem magamban, hogy nem fogok csüggedni. Elvégre milyen lenne már úgy búcsúzkodni, hogy itt ül mellettem.
Nem tudom mit láthatott a szemeimben, de szorosabban fogott karjaival és hajamba fúrta arcát, hogy belepusziljon.
Nem voltam szomorú, hiszen megtörtént velem életem legcsodálatosabb dolga; szerelmes lettem. Nem is akárkibe, Harry tökéletes, el sem hiszem, hogy én kellek egy ilyen srácnak.

Felnyújtózkodtam, hogy hajába túrva adjak egy puszit szája sarkába, majd ásítottam egy nagyot, még mélyebbre fúrva magam Hazza ölelésében.

-Nem vagy álmos, Ni?-kérdezte Harry hajam simogatva.

-Olyan, mint aki már most is alszik.-mosolygott Chad.

-Nem, majd megyek, ha úgy érzem bealszom.

Aztán nem mentem. Kezdtek elmosódni a mondatok, szavak, majd lassan minden. Csak Harry illata, bőre tapintásának érzése maradt meg bennem és a tűz melegének simogatása.

Mióta elsőnek Harryvel álmodtam, azóta is csak róla szól mind, de szerencsére már soha nem rossz, mintha azóta valami őrangyal elűzne minden szörnyűt.
Azt álmodtam ketten éneklünk én pedig gitárral kísérem angyali hangját, a körülöttünk lévő ismeretlen arcok pedig tapsolnak és mosolyogva hallgatják végig a dalt, amit Harryről írtam.
Tudtam hiba ilyen hamar beleszeretni, de azt hittem lehetetlen. Azon a napon jöttem rá, hogy Harrybe szerelmesnek lenni egyszerűbb, mint az egyszer egy. Soha nem hittem volna, hogy még ennél is lehetek boldogabb, csak azt tudtam, hogy Harry mindig ott lesz, vele tudok igazán teljes és önmagam lenni.