12. rész

Sziasztok!

A következő rész nagyon fontos lesz,de előtte még itt van az enyém,ami hosszabb lett,mint ami tőlem megszokott:)
Remélem tetszeni fog :)

xx Stella

Niall:

Mikor leértünk a fiúk többsége már a konyhában volt.

Bocsánatkérően néztem Chadre. Azóta már sokszor átgondoltam a dolgot és rájöttem, egyedül én voltam a hibás,ő csak meg akart védeni. 

Néha hajlamos vagyok a saját fejem után menni, ilyenkor csak azt nézem mi a jó nekem. Ezt a tulajdonságom nagyon tudom utálni.

Miután készítettem magamnak egy finom sonkás szendvicset, leültem az asztalhoz. A többiek aggódva néztek,valószínűleg azon járt az agyuk kihevertem-e már a leszidást. Azt hiszem igen.

Viszont pár percnyi falatozás után kibukott belőlem:

-Kérlek ne haragudjatok rám! Tényleg nem fogok elszökni soha többet!-néztem rájuk kérlelően.

-Ugyan,Niall. Semmi gond. Én reagáltam túl,nem kellett volna leharapnom a fejed.-mosolygott Chad,majd miután kivitt egy tányért, megveregette a vállam.

-Amúgy is,a szerelmes emberek sok hülyeséget tesznek.-mosolygott Tim.

-Ez igaz.-értett egyet Harry is.

Ha ő mondja,akkor az úgy is van. Eddig nem igazán voltam szerelmes,most tapasztalok meg mindent ezzel kapcsolatban és túlságosan is tetszik ez az érzés.

Mikor végeztem Harryvel az oldalamon elindultam kifelé.

-Kihozod a gitárod is?-kérdezte kérlelően.

-Persze.-fordultam meg.

Imádtam vele énekelni. Annyira szép a hangja. Talán akkor a leggyönyörűbb,mikor lehunyja a szemét és teljesen beleéli magát a zenébe.

Gyorsan felszaladtam a gitáromért,majd le vele együtt.

A nappaliból már láttam Harryt,amint kint vár a tó mellett.

-Niall! Ne szaladj annyira!-kiabált rám,mikor kinyitottam az ajtót.

Lefelé is volt pár fok lépcső,de én nem foglalkoztam Harry figyelmeztetésével.

-Hé! Állj meg! Ott...-Csatt!

Az első ép gondolat,ami lejátszódott a fejemben: Hogy lehetek akkora szerencsétlen,hogy pofára esek egy lépcső miatt?

-Niall!-hallottam Harry aggódó hangját,de hirtelen azt sem tudtam hol vagyok.

Mikor megsimította a hátam már kezdtem visszatérni a jelenbe....a jelenbe,ahol Niall Horan leesett egy három fokos lépcsőről.

-Ugye nem esett bajod? Szólni akartam,hogy Leo is majdnem elesett reggel,amíg nem voltatok itt. Az egyik lépcsőfok kicsit kopott és...De,ugye jól vagy?-húzott fel ülő helyzetbe,én meg csak elmosolyodtam.

Ez csak egy esés,volt már sokkal rosszabb is.

-Mid fáj?-kérdezte aggódva Göndörke.

-Egy picit a térdem,de túlélem.-mosolyogtam.

-Hülye! A frászt hoztad rám! Mutasd a térded!-fordított maga felé.

-De nincs semmi,tényleg! Sajnálom. Többet nem fogok szaladni.-néztem rá bűnbánóan.

-Akár egy kisgyerek.-nevetett fel.

-Hé!-néztem rá figyelmeztetően,de amikor tekintetünk találkozott szemeit elöntötte a pánik.

-M-mi a baj?-kérdeztem félve a választól.

Talán egy vérfarkas van mögöttem?

-A fejed! Vérzik!-állt fel hirtelen.

-A fejem!?-nyúltam a homlokomhoz.-Jé,tényleg,fújj!-emeltem magam elé pirossá vált kezem.

-Nagyon fáj? Ugye nem agyrázkódás vagy valami súlyosabb!?-aggodalmaskodott.

-Nyugi,Harry! Ez csak egy seb!-próbáltam megnyugtatni.

-Nem! Maradj itt! Mindjárt jövök.-állt fel gyorsan.

Az a mindjárt kb. pár másodperc volt,amíg Harry kihozott valamit.

Leült mellém a fűbe és egy vizes kendővel megtörölte a sebet,mire egy picit felszisszentem.

-Ne haragudj,de ez csípni fog.-nyomott oda egy vattát,ami valami sárga nedves dologgal volt átitatva.

-Ez büdös.-panaszkodtam.

-Mindjárt jobb lesz.-mosolyodott el.

-A szaga?-mosolyogtam rá.

-Nem. De még egy picit maradj nyugton,kérlek.-tett rá egy fehér gézlapot,majd leragasztotta.

Nagyon ügyes volt. Olyan aranyos,mikor ilyen gondoskodó,meg úgy általában mindig az.

Miután leragasztotta a fejem megpuszilta a homlokom.

-Kész vagy.-nézett mélyen a szemembe.-Ígérd meg,hogy vigyázni fogsz magadra!-simította meg a fejem.

-Ígérem.-suttogtam elveszve pillantásában.

-És,ha fáj szólj! A térded is megnézzem?

-Nem kell!-karoltam át és szorosan hozzábújtam.

-Annyira szeretlek!-suttogta.

-Akárcsak én téged.-hajoltam arcához,de ő állam maga felé fordítva az ártatlan puszim átalakította egy édes csókra.

Mikor elhajoltam hirtelen körbenéztem.

-Mi a baj?-kérdezte szerelmem.

-A gitárom! Ugye nem tört el?-kérdeztem beletúrva hajamba.

-Dehogy. Jobb,mint új korában.-mosolygott és a kezembe nyomta imádott hangszerem.

-Itt,ugye van csónak?-kérdeztem csillogó szemekkel,visszaemlékezve egy múltkori beszélgetésre Chaddel.

-Igen,Chad mondta,hogy valahol a tó mellett van.

-Kipróbáljuk?-kérdeztem kiskutya szemekkel.

-Hogy van a fejed?-nézett az említett testrészemre.

-Hogy jön ez ide?-kérdeztem gyanakvóan.

-Nem válaszoltál a kérdésemre.-mosolygott.

-Jól. És még csak hülyébb sem lettem a szokásosnál...legalábbis azt hiszem.-mosolyogtam el én is.

-Akkor mehetünk.-állt fel és megfogta a kezem.

Elsétáltunk a tó végéhez és tényleg ott volt egy csónak.

-Várj! Először inkább szólók Chadnek.-álltam meg,mikor eszembe jutott a reggeli (nem a kaja,pedig az is sokszor az eszembe jut,a mai reggeli is finom volt,de...ez most nem lényeg).

-Majd én. Te maradj itt!-indult el Harry.

Oké,most egy kisgyereknek néz,aki nem mehet a lépcső közelébe. Klassz vagy Niall.

-Elengedett. A lépcsőt pedig hamarosan megcsinálják.-ölelt át hátulról Harry,mikor vissza ért.

Segített beszállni a csónakba,majd kikötötte a kötelet és evezni kezdett.

-Ne mondd,hogy még ehhez is értesz!-ámuldoztam.

-Kiskoromban sokat csónakáztunk.-mosolyodott el.

Milyen jól hangzik; a pasim,aki mindenhez ért. (Kihangsúlyozom a 'pasim'-nál a birtokos jelzőt.)

-Mit játsszak?-kérdeztem elővéve a gitárom.

-Amit szeretnél.-mosolygott,mire elkezdtem egy számomra kedves dallamot.

Azt,amit először énekeltünk együtt.

Harry énekelni kezdett,majd abbahagyta az evezést. 

Mikor vége lett a számnak Harry az ég felé mutatott.

-Telihold. És nézd mennyi csillag.-csillogott a szeme.

-Szépek.-mosolyogtam az ölébe mászva.

-Akkor miért engem nézel?-kuncogott.

-Mert te sokkal szebb vagy.-simítottam meg arcát.

-Nem fázol?-vált újra aggodalmassá.

-Nem...Amúgy gondolkodtál már rajta,hogy énekes leszel?-kérdeztem izgatottan.

-Én? Énekes?...Talán néhány álmomban.-mosolygott.

-Most miért? Itt mindenki pesszimista!? Ha igazán hiszel benne bármi valóra válhat.-biztattam.

-Ki tudja.-mosolyodott el.

-Hát én.-nevettem fel.

Harry lehajolt,hogy megcsókoljon,én pedig puha fürtjei közé fúrtam ujjaim.

-Nem tudom elégszer elmondani mennyire szeretlek.-mosolyogtam,majd Harry szeretettől csillogó szeme a hátam mögé tévedt.

-Egy hulló csillag! Gyorsan,kívánj valamit!-suttogta,mire én a csillag megnézése után lehunytam szemem és úgy tettem,ahogy mondta.

-Ugye most azt kívántad,hogy híres énekes légy?-szólaltam meg pár perc után.

-Nem,ez annál sokkal fontosabb.-simította meg arcom.

-Én azt,hogy te meg én...-kezdtem bele.

-Shh...-fogta be a szám.-Ha elmondod nem fog teljesűlni. De,ha veled és velem kapcsolatos lehet,hogy ugyanazt kívántuk.

Tényleg? Én azt,hogy örökre együtt maradjunk.

-Remélem.-nevettem fel és átöleltem.

Kirázott a hideg és egy szúnyog zümmögését hallottam meg a fülemnél. Imádom az állatokat,de ezt a példányt...,hogy is mondjam szépen? Ki nem állhatom a kis vérszívó dögöket!

-Vissza kéne menni.-terítette rám Harry a pulcsiját,mivel nekem azt már otthon nem akaródzott felvenni.

-Harry! Vedd vissza! Megfázol!-toltam le magamról.

-Csend! Ne vitatkozz!-tette rám vissza a puha,meleg,Harry illatú ruha darabot.

-Oké,apuci...vagy inkább anyuci?-nevettem kinyújtva rá a nyelvem.

-Naa! Most miért...-dühöngött.

-Csak vicceltem.-nevettem.

-Hülye vicc!-szólt rám,de azért ő is elmosolyodott.

-A hatás a lényeg.-nevettem tovább.

Egy kis idő múlva már a parton voltunk,Harry pedig (nagyon gáz,de kényelmes) 'menyasszony pózban' emelt ki a csónakból. 

Azt hittem a szárazföldre érve lerak,de tovább vitt.

-Tegyél le! Nehéz vagyok! -öleltem át a nyakát,nehogy leessek.

-Buta vagy,nem nehéz. Mit gondolsz,mikor aludtál ki vitt fel?-kuncogott értetlen képem látva,majd belepuszilt a hajamba.

-Elaludtam...Jaa,hogy az. Sajnálom.-pirultam el.

-Nem kell. Ilyenkor annyira aranyos vagy!-puszilt meg.

Ilyen édes pasit! Meg kell köszönnöm Chadnek,hogy megismerhettem.

-Sziasztok!-köszöntünk,mikor beléptünk az ajtón (pontosítok: Harry belépett,engem meg vittek).

-Hali!...Niall a fejed!?-állt fel Tim aggódva.

-Már jól van. Majd holnap megbeszélitek,most még az enyém.-nevetett Harry,kivillantva gödröcskéit.-Jó éjt srácok!

Harry felvitt a szobába,majd ledobott az ágyra és megcsókolt. Átkaroltam a derekát és közelebb húztam magamhoz,másik kezemmel pedig beletúrtam hajába. Ez a csók igazán vad volt,de én ugyanúgy imádtam,mint mindet,amit Ő ad.

-Elmegyek fürdeni.-hajolt el,mikor elfogyott a levegőnk.

-Nee menj el!-hisztiztem karjába kapaszkodva.

-Sietek.-nyomott egy puszit a homlokom ép részére,majd gyorsan felpattant mellőlem,mielőtt visszaránthatnám és elment a fürdőbe.

Miután végzett nagy nehezen én is elslattyogtam odáig,de 'majd bealudtam a zuhanyrózsa alatt.

Mikor végeztem a hajamból még csöpögött a víz,de ez nem gátolt meg abban,hogy nekifutásból ráugorjak Harryre.

-Hé,a hasam!-nevetett fel az érintett,majd szorosan magához húzott.

Szerettem a mellkasán feküdni. Puha,meleg és hallani a szívdobbanásait.

-Jó éjt,Hazza!-suttogtam.

-Jó éjt,Nialler!-válaszolt,hallottam a hangján,hogy mosolyog.

-Harry?-szólaltam meg pár perc múlva.

-Hmn?-kérdezte álmos hangom.

-Szeretlek!-bújtam hozzá szorosabban.

-Én is téged,Szöszi!-kezte el simogatni a hátam.

Mindennap így akarok elaludni. Úgy,hogy Harry mellettem van,átölel és azt suttogja szeretlek.